A nevem Thalia Wolf. Alakváló vagyok. Valójában a családunk neve eléggé ironikus, hiszen valóban, farkassá vagyunk képesek változni. Ez így első hallásra megdöbbentő lehet, de én már megszoktam a gondolatát. Nos igen... Biztos kíváncsiak vagytok rá, hogy is történhetett ez. Fajunk 1763-ig tekint vissza, amikor is egy tudós Alexander Shape, a felesége méhébe farkasgéneket ültetett. A született torzszülöttnek farkas orra, fülei, illetve farkas volt, mely jelzőkkel nem lehetett könnyű elbújni a világ elől. A szülei utcára lökték, miután "apja" hosszú, kínokkal teli kísérleteknek vetette alá. Victor (mert hogy így hívták a gyermeket) egy nap bűbájos nő barlangjába tévedt be. Reménykedett, hogy a boszorkány segít rajta, ám az ki akarta használni. Vic-nek sikerült elmenekülnie, az erdőn keresztül akart hazajutni. Épp egy kis tisztáson haladt végig, mikor a semmiből egy villám csapott le reá. Talán csak Isten segítsége, talán a banya egyik bájitala következtében a férfi újra ember lett, fülei, farka eltűnt, orra normális lett. Ám ennél sokkal többet kapott: ezek után bármikor, bárhol képes lett farkassá változni. Azonban nem csak előnyöket kapott... Innentől kezdve a viselkedése is megváltozott. Züllött lett, hirtelen haragú. Soha sem lehettek tartósabb kapcsolatai, senki nem bírta pár hónapnál tovább. Mígnem találkozott egy hosszú barna hajú, barna szemű lánnyal, Jeny-vel. Vele rokonlelkek voltak... Nem véletlenül. A lány hasonló módon, mint ő, alakváltóvá lett, ám arra nem emlékszik, hogyan.Azóta népünk igen sok ágazatú lett, sorban jelentek meg az új meg új alakváltók. Mára több mint 300 egyed tanyázik Amerikában, és további kétszáz a világ más tájain. Mindannyian elzárkózva élünk az emberektől, nem kedveljük a feltűnést, hiszen - bár nem túl könnyen -, de felismerhetők vagyunk. Egyik legnagyobb jellegzetességünk, hogy a szemünk színe változik. Pánikhelyzetben egészen halványkékké is képes válni, ha pedig dühösek vagyunk, sárgásan izzik. Alapvetően a legtöbb farkas-alakváltó barna hajú és barna szemű, de persze akadnak itt is kivételek. Bőrünk szintén sötétebb árnyalatú az átlagosnál, ez azonban nem feltűnő, hisz sok hasonló bőrű ember él a világon.
Másik nagy hátrányunk, illetve az a mód, ahogyan könnyen felfedezhetnek: a vihar. Egészen pontosan a villám. Villámláskor ugyanis farkas-énünk felvillan mellettünk, amolyan látomásként, kissé áttetsző színben.
Hogy ne csak a rossz oldalt soroljam, nézzünk némi jó dolgot is: farkas alakunkban megkapjuk az állat minden tulajdonságát, gyorsaság, erő, magas szintű érzékszervek. Az átváltozás azonban nem olyan egyszerű, mint gondolnátok (persze, majd varázsütésre megy minden... kérlek, ez nem a Twilight!), hiszen egyenként, minden egyes csontnak át kell alakulnia, a helyére kell roppannia. Ez erős fájdalommal jár, és persze idővel, de miután már sokszor átváltoztál, megszokod a fájdalmat.Nos, a fajtánkról talán ennyit egyenlőre. Nézzük a családomat. Nem valami egyszerű dolgom... Tudnád, ha te is négy bátyával, egy visszafogott, a férjének soha ellent nem mondó anyukával, és egy makacs, elszánt alfával élnél együtt. Név szerint George (apu/Az Alfa), Kristina (anyu), Ryan (a legidősebb bátyám), Jake (bátyám), Christopher/Chris (bátyám), Michael/Mike (a legfiatalabb bátyám). Ezeken felül Jo, Marc és Daren, apu, és legfőképp az én védelmezőim. Tiszta paranoia... Oké, valóban, eléggé sokan vadászhatnak rám, ritka ugyanis a farkaslány a családokban, nagyjából tízből egy lány születik, de nem tudom pontosan.
Mi, farkasok, társas élőlények vagyunk, falkába rendeződve éljük az életünket. Persze nem mondom, hogy a csapatok közt nincsenek összetűzések, de majd szépen sorjában mindent megtudtok.
Thaila Wolf, 2013.02.27
