Néhány hirdetni való.

Ez nem egy új történet rész, előre mondom.Én lennék a társszerkesztő akiről remélhetőleg már hallottatok. Kérnék tőletek pár egyszerű dolgot , amit remélem meg is tesztek majd:)

Rengetegszer tájékoztattunk már mindenkit, hogy az új bejegyzések alatt található  3 szó, amik megnyomásával véleményt nyilvánítasz az új bejegyzésünkhöz. Szeretnék mindenkit megkérni , aki elolvassa a blogot, és tetszik neki, legyen olyan aranyos és nyomja meg valamelyik szó mellett lévő négyzetet, és ha lehet és van ideje és módja írjon véleményt. Előre is nagyon köszönjük!

A másik amit szeretnék nyilvánosságra hozni, hogy indul nálunk a blogon egy pályázat! Aki tehetséget érez magában rajzolásilag vagy festészetileg ragadjon ceruzát , ecsetet vagy zsírkrétát és rajzoljon nekünk egy farkast vagy esetleg Thaliat.! Ezeket a rajzokat , küldjétek el a farkashercegno@gmail.com-ra! A rajzaitok ki fognak kerülni a hamarosan elkészülő FACEBOOK-os oldalunkra ahol lehet rájuk gyűjteni a LIKE-okat! Mindenki a maga tehetsége és elképzelése szerint rajzoljon! MINDEN RAJZ KIKERÜL AZ OLDALRA! 
Határidő: Március 31. éjfél! 


Hamarosan következik az új rész!:)
Üdv : Társszerkesztő (Mo/13/)

4. rész: A farkasok más nyelven

Nos, mielőtt még beszélnék a napomról, előbb szeretném megmagyarázni a címet. Az unokatesómék, vagyis anyu családja a Lupus nevet viseli, ami szintén farkast jelent, csakhogy nem angolul, hanem latinul. Oké, gondolhatjátok, hogy nem ez volt a hivatalos neve a családalapítónak, csak megváltoztatta, hogy jobban beleilljen a farkasok közé, mint azzal, hogy Mortis, és még jól is hangzott.

Őrjítő dübörgésre keltem fel reggel. Mire kinyitottam a szememet, láttam, hogy Mike ott fetreng a padlón, miközben a rádiómból (??? Fogalmam nincs, hogy hogy csinálta, biztos összedugta valamelyik kütyüjével) hangzott a kő kemény, undorító, visítós rock.
-Mi a szart keresel a szobámba?-Kérdeztem ordítva. Egyrészt, mert baromi ideges voltam, másrészt pedig mert túl kellet valahogy hangzanom az úgynevezett "zenét".
-Elromlott az erősítőm!-Kezdte ő is kiabálva.-Gondoltam, nem haragszol majd, ha felhasználom a rádiódat...
-De haragszom! Ha akkor kezded, miután felkelek, akkor mondjuk nem lenne baj, te idióta!-Vágtam hozzá a fejéhez a párnámat. Ő könnyedén elhajolt, farkas reflex, meg úgy amúgy is.
-Nem úszod meg ennyivel!-Kiáltottam, majd ráugrottam. Erre nem számított, így könnyű szerrel ledönthettem. Ennek ellenére mégis ő nyert a birkózásban, ami nagyon nem ér, miért nem hagyta magát?
Közben felkiáltott anyu, hogy kész van a reggeli, szóval elindultunk lefelé.
-Mit eszünk?-Kérdeztem tőle, miközben felgumiztam a hajamat.
-Sült kolbászt kenyérrel.
-Király.-Bólogattam elismerően. Kivettem a tányéromra három nagy darabot. Normál esetben legalább ötöt vettem volna, viszont minek után nem változunk át, nincs szükség energiára, ha pedig még így is energiát gyűjtök, akkor elhízom, ami komoly hátrány. A szerzett kaját hamar befaltam, nem is voltam már éhes. Épp indultam volna vissza, mikor meghallottam odakintről egy kocsi zaját. Ember alakomban nem sokkal jobb a fülem, mint egy átlag emberé, de mivel közel volt a hang forrása, könnyedén felismertem.
Ahogy kirohantam a lakásból, azon nyomban megpillantottam... Na, kitaláljátok ki volt az? Hát persze, hogy Stephanie, Stephanie Lupus, az unokahúgom, illetve a szülei, Colin és Marsiela. Azonnal a csaj nyakába borultam.

-Stef! Annyira hiányoztál, tök jó, hogy eljöttetek! Éééés... Mi újság?-Érdeklődtem izgatottan.
-Te is nekem! Különösebben semmi, nemrég volt egy kis összetűzésünk a szomszédos falkával, de megoldottuk...-Mondta, mire az apukájára pillantottam. Három mély karomlás nyom volt a nyakán.
-Értem...-Sütöttem le a szem, majd szépen felvezettem a lányt a szobámba, mivel amíg itt lesznek, mellettem fog aludni, hálózsákban. Míg ő berendezkedett, én le akartam menni, és szembetalálkoztam Mike-kal.
-Értékelném, ha holnap nem a hangos vinnyogásod keltene minket...-Kezdtem.
-Értékelném ha... Ö, mindegy.-Hát igen, ilyen az, amikor a bátyám valami nagyot akar mondani, de nem jut eszébe semmi.
Ebédre kacsát ettünk, amiből anyunak a szokásosnál is nagyobb adagot kellett csinálnia... Szegééény!
Evés után kimentem a házunk elé Steffel, ahova apu még kiengedett. Épp a határon mászkáltunk, mikor susogást hallottunk. Közelebb mentünk a fákhoz. Hirtelen egy árnyék szalad el mellettünk. Egy emberi, folt szerű árnyék. Nem, nem, az lehetetlen. A farkasok nem képesek ilyen sebességgel futni gyengébbik alakjukban... Ez valami más lesz. én totál ideges voltam, Stephanie azonban könnyedén vette a helyzetet, bevette annak, hogy csak képzelődtünk, vagy valami.
Hirtelen hátulról megfogtak.
-Hova indultok?-Kérdezte Marc, merthogy ő volt kapta el a grabancomat.
-Ömm, sehova, nem volt semmi...-Próbáltam terelni a témát.
-Láttunk egy árnyat! és emberi...-Kezdte, mire gyorsan befogtam a száját. Hurrá! Most elmondta a védelmezőmnek, aki továbbadja apunak, aki már azt is meg fogja tiltani, hogy kilépjek a házból. Hogy ennek én mennyire örülök! Azonnal visszamentünk a házba, ő pedig tanácsot hívott össze. Persze hogy elmondja... Apu ezt rajtam is számon kérte, elmondtam, amit tudok. Ez a részét a dolognak inkább nem részletezném, a végkifejlet végül is nem bezárás lett, hanem hogy innentől kezdve minden percemet Marccal kell töltenem, és a védelmezőim vendégházában fogok aludni. Szerintem apu nem gondolta át jól a dolgokat, főleg a pasi arcát látva...
A délután hátra lévő részében átcuccoltam a fiúkhoz, azon belül is Marc szobájába, mert hogy ott kell aludnom. Tényleg, éljen!
-Éhes vagyok!-Kezdtem, miközben épp a földre ágyaztam magamnak.
-Hamarosan vacsizunk, csak előbb végezzünk ezzel...-Mondta, én pedig turbó sebességre kapcsoltam. Lehuppantam az újdonsült ágyamra, ami, nos, nem volt az igazi.
-Hé, miért ilyen kényelmetlen ez?
-Nem tudom... De felajánlottam már a helyet magam mellett, ami még mindig áll..!
-Hirtelen sokkal puhábbnak érzem...-Mondtam, ő pedig elmosolyodott.
-Mit szeretnél enni? Van még valami húsféle a hűtőben...
-Lekváros kenyeret!-Lelkesedtem be.
-Ööö, oké.-Nem véletlen lepődött meg, hisz mi farkasok legtöbbször húsféléket eszünk, ritkák a gyümölcsök, édességek az étlapon, mert elrontaná a fogunkat.
Hamar megettem a málnalekvárral megkent finomságot. Az este hátra levő részében kártyáztunk a fiúkkal, nagyjából 4 kört, amiből 2-szer nyertem én, és kétszer Marc. Az utolsó ismét Darren lett... Szegény!
Ezek után fürödni indultam, csakhogy védelmezőm oda is követett volna.
-A-a, szó sem lehet róla!-Kezdtem. Nem vagyok szégyellős, tényleg, nem az a baj, csak nem akarom, hogy kihasználja a helyzetet.
-Akkor felhívom apádat, és megmondom neki, hogy nem engedelmeskedsz.-Zsarolt meg.
-Ne! Akkor inkább... gyere.-Adtam be a derekam. Szerencsére nem történt semmi, Marc most kivételesen rendesen viselkedett. Lefekvéskor is tök nyugodt volt, egyszerűen lefeküdt a helyére, én is az enyémre, aztán "jóéjszakát". Meglepő..!
                                                                                                                               Thalia Wolf, 2013.03.6

3. rész: Sejtelmes eltűnések

Üdén ébredtem a reggel. Ez kifejezetten meglepő, ugyanis általában Mike hülye zenebonái zavarnak fel, most azonban kellemes hangulatban köszönthettem a napot. Oké, tuti valami baj van! Felcopfoztam a hajamat, és lesétáltam a nappaliba. Apu és a többiek mind a tv körül ücsörögtek, a híreket figyelték.
-Több rejtélyes eltűnésről is beszámoltak Észak-Írország felső területeiről...-Mondta a bemondós csajszi.
-Apu... Mi ez?-Kérdeztem tőle.
-Menj innen! Menj a szobádba!-Utasított.
-De apu, én...
-Natália!-Fúúú, nagyon utálom, mikor a születési nevemen hív. Már vagy két éve megváltoztattam, csak akkor szokott így hívni, ha tényleg nagy tekintélyt akar. Szó nélkül elindultam felfelé. Vajon mi történhetett?
Leültem a gép elé. Elkezdtem böngészni az origo-t, gondoltam, ha már a híreket nem nézhetem meg, legalább itt értesüljek a történtekről. És ekkor rájöttem, miért nem akart apu szólni.

Rejtélyes eltűnések Észak-Írország partjainál

Kezdetben a környékbeliek jelentették az eltűnéseket, pár napon beül pedig megtalálták a hulláikat az erdőségek szélén. A rendőrök nem árultak el mást, minthogy valószínűleg állat támadás áldozatai lettek...

Az apró betűs részből megláthattam, hogy a mi területeink határán hagyták ott a tetemeket. Lehet, hogy valamelyik védelmező tette, vagy esetleg Mike, vagy... Nem is tudom, ő őrült egy cseppet, de nem valószínű, hogy ilyesmire vetemedne. Akkor meg... Talán egy ellenséges falka? Foentiséket egyszer már szétvertük, nem valószínű, hogy még egyszer a környékre merészkednek.
Míg ezen járt az agyam, rákattintottam a freemailre. Jött egy új üzim Steftől (ő az unokatesóm). Elolvasoom...
Éljeeen, ezaz, ezaz! Eljön hozzánk látogatóba! Annyira imádom azt a kis csajt! Nagyon aranyos.
Az is kiderült, hogy holnap érkeznek. Leszaladtam a földszintre, remélem, mostanra már bemehetek a saját nappalinkba.
-Apu! Képzeld, Stef-ék látogatóba jönnek!-Meséltem izgatottan.
-Mi? Azonnal forduljanak vissza! Nem jöhetnek ide!-Jelentette ki.
-De... Azt mondta, holnapra itt lesznek...
-Nem szabadna, nem... Egyáltalán hogy képzelik, hogy ide állítanak a megkérdezésem nélkül?
-Most mi a baj apa? A környék teljesen biztonságos...-Mondtam kicsit puhatolózva, hátha azt mondta, hogy mégsem, vagy ilyesmi.
-Erről most nem szeretnék beszélni.-Jelentette ki, majd elindult a dolgozó szobája felé, hogy felhívja anyu bátyját és ezt megtárgyalja vele. Azért remélem jönnek!
Farkas éhes lettem (farkas-farkas éhes. Nem? Hát jó...), mert még nem is reggeliztem. Benyomtam a maradék, - sajnos már kihűlt - bundás kenyeret, aztán elindultam az erdő felé. Út közben Marc kapott el.
-Hova, hova?
-Vadászni.
-Nem, nem.-Jézusom, mintha két óvodás beszélgetne.
-Miért nem? Nagy lány vagyok, akkor megyek vadászni, amikor akarok.
-De nem most! Figyelj Thal, apád szigorúan megtiltotta, hogy erről beszéljek neked, de azt is, hogy mostanában az erőben mászkálj.
-De unatkozom!-Makacskodtam.
-Gyere be hozzánk, én majd elszórakoztatlak...-Felelte kacéran. Szem forgattam, végül azonban mégis a védelmezőim vendégháza felé vettem az irányt.
-Lenne egy feltételem.-Jegyeztem meg út közben.
-Hallgatlak.
-Csak ruhában vagyok hajlandó társalogni.-Mondtam totál komolyan. Ő elröhögte magát, és magához húzott.
-Apád meg is ölne, ha másképp történne.-Felelte még mindig nevetve.
-Tarts a távolságot.-Szóltam hűvösen, mire mosolyogva elengedett. Oké, bár a modorom elég hideg volt, de nem tagadom, azért jó pasi...
A vendégházban ledobtam a kabátomat. A többi fiú a konyhában ült, valószínűleg kártyáztak.
-Nicsak, vendégünk van?-Szólalt meg Darren.
-Beszállhatok?-Váltottam témát.
-Persze! Kezdjünk új kört, én is jövök.-Kapcsolódott be a beszélgetésbe Marc. Jól elment a délelőtt a kártyákkal, bár mindenki csalt, végül Jo nyert egyszer, én is egyszer, Marc meg kétszer.
-Hát Darren... Ez nem a te napod.-Veregettem meg a vállát röhögve, miután még mindig azon zsörtölődött, hogy négy körből mindegyikben utolsó lett.
Ezek után átmentünk a házunkba kajálni. Anyu nyúl pörköltet csinált tésztával. Igen, igen. Nem kell azt gondolni, hogy nyers húson élünk... Mi is az átlag emberek kajáját fogyasztjuk ugyan úgy. Egy baromi nagy kondérban készült el az ebéd, ami egy fél óra alatt ki is ürült. Nehéz betömni tíz éhes farkas szájat.
A délután kint voltam a házunk előtt, azokon a területeken futkároztam, ameddig még apu engedett, de persze csak Marc kíséretében. Az utóbbi időben még a szokásosnál is jobban óv engem...
Estefelé már bementünk a nappaliba, ahol mindenki körülállta Jake-et, a heckert.
-Mit nézzünk ma?-Erre az egyszerű kérdésre nyolc féle válasz érkezett. Horrot, vígjátékot, romantikus filmet (ez én voltam, és vagy négyen beordították, hogy "fúúúj"), sci-fit, fantasit, családit, krimit, akció vígjátékot...
Végül is a Die Hard mellett döntöttünk, abból már úgy is láttunk két részt, most jöhet a harmadik. Jake 3 perc alatt letöltötte, majd 5 perc alatt DVD-re írta, újabb két perc múlva pedig már mind ott ültünk a kanapén, arra várva, hogy anyu elkészítse a 8 óriási adag popcort, illetve kitöltse a kólát, hogy nekikezdhessünk a filmezésnek. Mint már korábban is megjegyeztem, imádom a családomat! Nagyon jól telt az este, ezek után már csak gyorsan lezuhanyoztam, és le is feküdtem. A múlt koriból okulva  ma nem terveztem kényeztető pihenést a kádban...:D

                                                                                                                             Thalia Wolf, 2013.03.04

2. rész: Egy nap 7 pasival

Üvöltő zene hallatszik át az alattam lévő szobából. A párnámat kettéhajtva igyekszem tovább aludni, de lehetetlen.
-Miiiike! Ne üvöltessed már a bazihangos zenédet, valaki aludni szeretne!-Kiáltottam át hozzá. Mivel nem történt semmi, úgy tűnik "nem hallotta jól". Jellemző... Úgy ahogy aludtam, keresztpántos, testre simuló fehér pólóban és fekete bugyiban mentem át a bátyám szobájába. Ahogy gondoltam, a hangfal fullra felnyomva, a hülyegyerek ugrál az ágyon pizsamában, teljesen beleélve magát az épp aktuális számba, a "Boci boci tarka" egy rokckos-technos változatába. Felháborodott arccal húztam ki az erősítőt a konetorbol, majd visszavágtattam a szobámba. A nagy el hivatottságomban majdnem bevágtam a fejemet a falba, miközben lefeküdtem az ágyamra, fejem fölé szorítva a párnámat. Tíz perc múlva ismét kikászálódtam, a hajamat gyors copfba kötöttem, majd leindultam a földszintre, ahol Ryan és Jake, a két legidősebb bátyám már készítették a reggelit.
-Egy adag sonkás tojást esetleg a hölgynek?-Kérdezte az utóbbi kacéran, mire mindketten röhögésben törték ki.
-Nagyon vicces...-Válaszoltam fejcsóválva, majd egy nagy adagot raktam a kész ételből a tányéromra. Tudniillik, hogy mi, farkasok, igencsak sokat eszünk és gyakran. Szükségünk van az energiára az átváltozások során, illetve a futásban, vagy bármikor máskor az életben. Legyűrtem a sonkás tojást, meg egy kancsó narancs levet, aztán Ryanhez fordultam.
-A többiek merre vannak?
-A fiúk alszanak...-Kezdte.
-Mike baromodik...-Szóltam közbe.
-Anyu is alszik, apa meg a védőkkel tanácskozik.-Fejezte be.
-Tényleg?-Kérdeztem izgatottan. Mindig is érdekeltek a falka ügyei, de sajnos apuék mindig titokban tanácskoztak, ami most sem volt másképp. Apu szuper hang szigetelt irodájából egy hang foszlány sem hallatszott ki, még farkas füllel sem, pedig sokszor próbálkoztam, mind annyiszor sikertelenül. Vajon most mi történhetett? Újabb falka-összetűzések? Sosem kedveltem Foentis-éket, talán ismét átlépték a határt mint fizikai, mint szellemi tekintetben. Ez lenne a megszokott, de talán valami más volt kivételesen.
Visszamentem a szobámba, felöltöztem, és lementem tévézni a nappaliba. Az Rtl-en épp az Ezo-show ment. Egy pillanatig elgondolkodva figyeltem, mire Marc, a legfőbb védelmezőm jelent meg.
-Ezo-tv? Thal, ne viccelj már.-Jegyezte meg nevetve. Épp válaszoltam volna, de ekkor meghallottam Mike kiáltását.
-Ki jön velem nudizni a határra?-Mindketten felpattantunk a kanapéról. Még szép, hogy megyünk! A területünk határán folyik egy kisebb folyó, amelyben imádunk fürdeni, legalábbis 8 farkas remekül el tud szórakozni. Van a szélén egy nem túl magas szikla, amiből igazán bulis a mélybe ugrani, pár pillanatig élvezzük a zuhanást, majd máris becsapódunk a hűvös vízbe. Nincs is ennél jobb! Futva jutottunk el oda a völgyön keresztül, ezután sorba ugrottunk alá. Marc, Chris, Ryan, Darren, Én, Jake, Mike, Jo. Ezután lekerültek a ruhák. Nem kell rosszra gondolni, átváltozásunk során megszokott a meztelenség, így már nem szégyen kezünk egymás előtt. Mindenki fröcskölte egymást, hirtelen a mélybe húzta a másikat, elé ugrott...
Többször futóversenyt rendeztünk. 100 méterre kellett elmenni, aztán átfutni a fák között fel a sziklára, majd a mélybe ugrani. Aki először ért a vízhez, az nyert. Annyira imádom a családunkat! Vagy három órát fürdőztünk, végül pedig haza indultunk.
-Ma Marc csinálja a kaját!-Kiáltottam fel, mire heves vita alakult ki.
-Hééé! Nem is!
-De igen!-Szólt hozzá Chris.
-Nem, majd Chris!-Mondta Marc.
-Marc, csináld má meg!-Dumált bele Ryan.
-Basszus Ryan, már te is?-Háborodott fel a kaja felelős.
-Vaaagy, menjünk el a Sherptonba!-Szólt Mike. Mindenki őszintén megdöbbent, hisz neki nem sokszor vannak jó ötleti, ez viszont mindenkinek tetszett.
-Oké, irány a Grill!-Adta meg a végszót Marc, aki örült, hogy háríthatta a feladatát.
Beültünk Ryan óriási terep járójába, aztán nekiálltunk a kis erdei útra, ami nyomán eljuthattunk a gyorsétterembe. Legtöbbször az alakváltók járnak ide (mi, esetleg Foentisék), vagy az erdész, illetve ritkán közeberek, turisták, vándorok... A kis faházban volt berendezve a kajázó, nagyjából tizenkét négy személyes asztallal, meg a kiszolgáló pulttal, ahol mindent előtted készítenek el.
-Sziasztok!-Köszönt kedvesen a bolttulaj.
-Hello Ven!-Köszöntünk vissza kórusban.
-Mivel szolgálhatok?-Kérdezte. Marc körbepillantott, mire mindenki bólintott.
-Jöhet a szokásos.-Mondta, majd mindenki helyet foglalt.
-Oké, nyolc extra sajtburger sültkrumplival rendel!-Hát igen, sűrűn járunk ide. Alig telt el húsz perc, máris mindenki nyammoghatott a kajáján. Két asztalnál ültünk, így folytak a beszélgetések. Az első asztalnál ült én, Ryan, Marc és Mike, a másiknál pedig Jake, Chris, Darren és Jo.
-Éééés... Mi volt a gyűlésen?-Kezdtem puhatolózni, majd benyomtam egy nagy adag sültkrumplit a számba.
-Thal... Tudod, hogy nem beszélhetünk róla, légyszíves ne csináld ezt!-Kezdte Marc.
-Jajj, ugyan már! Apu tuti nem tudná meg. Könyiii!-Néztem hatalmas szemekkel.
-Nem, nem. Apád az alfám, nem fogok neki ellent mondani.-Valóban, apu parancsa szent számára. Három éve megmentette az életét egy falka-összetűzés során, mikor halálos sérülést szenvedett, ő pedig megmentette. Ezek után feladtam az ilyesfajta beszélgetést, és szokványos témákról kezdtünk el dumálni, mint a pancsolás, annak az eredményei, ki a legjobb futó, ki csalt... Zabálás után hazamentünk ilyen 4 óra körül. Otthon felindultam a szobámba, és beültem a gép elé. Megnéztem a híreket, illetve az emailjeimat, de egyenlőre semmi, még Steftől, az unokatesómról sem, pedig ő mindig teljes élmény beszámolót szokott írni.
Ezek után elmentem fürdeni. Lazítani akartam egy kicsit, szóval beültem a meleg kádba, becsuktam a szemem. Nem sokáig tartott a nyugalmi állapotom, 10 percen belül ugyanis Mike rontott be, és ráfordította a kulcsot a zárra.
-Basszus Mike, mit csinálsz itt?-Kérdeztem felháborodva.
-Ryan vacsit csinál, amihez kell liszt, meg tej is. Ha kinyitja a szekrényt, az arcába fúj egy adaggal, ha pedig a hűtőt, ráömlik a tej.-Mesélte, majd megpukkadva a röhögéssel.
-Mike! Ezért még meghalsz!-Hallatszott dühös csörömpölés az ajtón. Ezek után már nem bírtam megállni röhögés nélkül...
Hát igen, egy átlagos nap. Sok sikert Thalia!                                          
                                                                                                                             Thalia Wolf, 2013.03.02