4. rész: A farkasok más nyelven

Nos, mielőtt még beszélnék a napomról, előbb szeretném megmagyarázni a címet. Az unokatesómék, vagyis anyu családja a Lupus nevet viseli, ami szintén farkast jelent, csakhogy nem angolul, hanem latinul. Oké, gondolhatjátok, hogy nem ez volt a hivatalos neve a családalapítónak, csak megváltoztatta, hogy jobban beleilljen a farkasok közé, mint azzal, hogy Mortis, és még jól is hangzott.

Őrjítő dübörgésre keltem fel reggel. Mire kinyitottam a szememet, láttam, hogy Mike ott fetreng a padlón, miközben a rádiómból (??? Fogalmam nincs, hogy hogy csinálta, biztos összedugta valamelyik kütyüjével) hangzott a kő kemény, undorító, visítós rock.
-Mi a szart keresel a szobámba?-Kérdeztem ordítva. Egyrészt, mert baromi ideges voltam, másrészt pedig mert túl kellet valahogy hangzanom az úgynevezett "zenét".
-Elromlott az erősítőm!-Kezdte ő is kiabálva.-Gondoltam, nem haragszol majd, ha felhasználom a rádiódat...
-De haragszom! Ha akkor kezded, miután felkelek, akkor mondjuk nem lenne baj, te idióta!-Vágtam hozzá a fejéhez a párnámat. Ő könnyedén elhajolt, farkas reflex, meg úgy amúgy is.
-Nem úszod meg ennyivel!-Kiáltottam, majd ráugrottam. Erre nem számított, így könnyű szerrel ledönthettem. Ennek ellenére mégis ő nyert a birkózásban, ami nagyon nem ér, miért nem hagyta magát?
Közben felkiáltott anyu, hogy kész van a reggeli, szóval elindultunk lefelé.
-Mit eszünk?-Kérdeztem tőle, miközben felgumiztam a hajamat.
-Sült kolbászt kenyérrel.
-Király.-Bólogattam elismerően. Kivettem a tányéromra három nagy darabot. Normál esetben legalább ötöt vettem volna, viszont minek után nem változunk át, nincs szükség energiára, ha pedig még így is energiát gyűjtök, akkor elhízom, ami komoly hátrány. A szerzett kaját hamar befaltam, nem is voltam már éhes. Épp indultam volna vissza, mikor meghallottam odakintről egy kocsi zaját. Ember alakomban nem sokkal jobb a fülem, mint egy átlag emberé, de mivel közel volt a hang forrása, könnyedén felismertem.
Ahogy kirohantam a lakásból, azon nyomban megpillantottam... Na, kitaláljátok ki volt az? Hát persze, hogy Stephanie, Stephanie Lupus, az unokahúgom, illetve a szülei, Colin és Marsiela. Azonnal a csaj nyakába borultam.

-Stef! Annyira hiányoztál, tök jó, hogy eljöttetek! Éééés... Mi újság?-Érdeklődtem izgatottan.
-Te is nekem! Különösebben semmi, nemrég volt egy kis összetűzésünk a szomszédos falkával, de megoldottuk...-Mondta, mire az apukájára pillantottam. Három mély karomlás nyom volt a nyakán.
-Értem...-Sütöttem le a szem, majd szépen felvezettem a lányt a szobámba, mivel amíg itt lesznek, mellettem fog aludni, hálózsákban. Míg ő berendezkedett, én le akartam menni, és szembetalálkoztam Mike-kal.
-Értékelném, ha holnap nem a hangos vinnyogásod keltene minket...-Kezdtem.
-Értékelném ha... Ö, mindegy.-Hát igen, ilyen az, amikor a bátyám valami nagyot akar mondani, de nem jut eszébe semmi.
Ebédre kacsát ettünk, amiből anyunak a szokásosnál is nagyobb adagot kellett csinálnia... Szegééény!
Evés után kimentem a házunk elé Steffel, ahova apu még kiengedett. Épp a határon mászkáltunk, mikor susogást hallottunk. Közelebb mentünk a fákhoz. Hirtelen egy árnyék szalad el mellettünk. Egy emberi, folt szerű árnyék. Nem, nem, az lehetetlen. A farkasok nem képesek ilyen sebességgel futni gyengébbik alakjukban... Ez valami más lesz. én totál ideges voltam, Stephanie azonban könnyedén vette a helyzetet, bevette annak, hogy csak képzelődtünk, vagy valami.
Hirtelen hátulról megfogtak.
-Hova indultok?-Kérdezte Marc, merthogy ő volt kapta el a grabancomat.
-Ömm, sehova, nem volt semmi...-Próbáltam terelni a témát.
-Láttunk egy árnyat! és emberi...-Kezdte, mire gyorsan befogtam a száját. Hurrá! Most elmondta a védelmezőmnek, aki továbbadja apunak, aki már azt is meg fogja tiltani, hogy kilépjek a házból. Hogy ennek én mennyire örülök! Azonnal visszamentünk a házba, ő pedig tanácsot hívott össze. Persze hogy elmondja... Apu ezt rajtam is számon kérte, elmondtam, amit tudok. Ez a részét a dolognak inkább nem részletezném, a végkifejlet végül is nem bezárás lett, hanem hogy innentől kezdve minden percemet Marccal kell töltenem, és a védelmezőim vendégházában fogok aludni. Szerintem apu nem gondolta át jól a dolgokat, főleg a pasi arcát látva...
A délután hátra lévő részében átcuccoltam a fiúkhoz, azon belül is Marc szobájába, mert hogy ott kell aludnom. Tényleg, éljen!
-Éhes vagyok!-Kezdtem, miközben épp a földre ágyaztam magamnak.
-Hamarosan vacsizunk, csak előbb végezzünk ezzel...-Mondta, én pedig turbó sebességre kapcsoltam. Lehuppantam az újdonsült ágyamra, ami, nos, nem volt az igazi.
-Hé, miért ilyen kényelmetlen ez?
-Nem tudom... De felajánlottam már a helyet magam mellett, ami még mindig áll..!
-Hirtelen sokkal puhábbnak érzem...-Mondtam, ő pedig elmosolyodott.
-Mit szeretnél enni? Van még valami húsféle a hűtőben...
-Lekváros kenyeret!-Lelkesedtem be.
-Ööö, oké.-Nem véletlen lepődött meg, hisz mi farkasok legtöbbször húsféléket eszünk, ritkák a gyümölcsök, édességek az étlapon, mert elrontaná a fogunkat.
Hamar megettem a málnalekvárral megkent finomságot. Az este hátra levő részében kártyáztunk a fiúkkal, nagyjából 4 kört, amiből 2-szer nyertem én, és kétszer Marc. Az utolsó ismét Darren lett... Szegény!
Ezek után fürödni indultam, csakhogy védelmezőm oda is követett volna.
-A-a, szó sem lehet róla!-Kezdtem. Nem vagyok szégyellős, tényleg, nem az a baj, csak nem akarom, hogy kihasználja a helyzetet.
-Akkor felhívom apádat, és megmondom neki, hogy nem engedelmeskedsz.-Zsarolt meg.
-Ne! Akkor inkább... gyere.-Adtam be a derekam. Szerencsére nem történt semmi, Marc most kivételesen rendesen viselkedett. Lefekvéskor is tök nyugodt volt, egyszerűen lefeküdt a helyére, én is az enyémre, aztán "jóéjszakát". Meglepő..!
                                                                                                                               Thalia Wolf, 2013.03.6