-Miiiike! Ne üvöltessed már a bazihangos zenédet, valaki aludni szeretne!-Kiáltottam át hozzá. Mivel nem történt semmi, úgy tűnik "nem hallotta jól". Jellemző... Úgy ahogy aludtam, keresztpántos, testre simuló fehér pólóban és fekete bugyiban mentem át a bátyám szobájába. Ahogy gondoltam, a hangfal fullra felnyomva, a hülyegyerek ugrál az ágyon pizsamában, teljesen beleélve magát az épp aktuális számba, a "Boci boci tarka" egy rokckos-technos változatába. Felháborodott arccal húztam ki az erősítőt a konetorbol, majd visszavágtattam a szobámba. A nagy el hivatottságomban majdnem bevágtam a fejemet a falba, miközben lefeküdtem az ágyamra, fejem fölé szorítva a párnámat. Tíz perc múlva ismét kikászálódtam, a hajamat gyors copfba kötöttem, majd leindultam a földszintre, ahol Ryan és Jake, a két legidősebb bátyám már készítették a reggelit.
-Egy adag sonkás tojást esetleg a hölgynek?-Kérdezte az utóbbi kacéran, mire mindketten röhögésben törték ki.
-Nagyon vicces...-Válaszoltam fejcsóválva, majd egy nagy adagot raktam a kész ételből a tányéromra. Tudniillik, hogy mi, farkasok, igencsak sokat eszünk és gyakran. Szükségünk van az energiára az átváltozások során, illetve a futásban, vagy bármikor máskor az életben. Legyűrtem a sonkás tojást, meg egy kancsó narancs levet, aztán Ryanhez fordultam.
-A többiek merre vannak?
-A fiúk alszanak...-Kezdte.
-Mike baromodik...-Szóltam közbe.
-Anyu is alszik, apa meg a védőkkel tanácskozik.-Fejezte be.
-Tényleg?-Kérdeztem izgatottan. Mindig is érdekeltek a falka ügyei, de sajnos apuék mindig titokban tanácskoztak, ami most sem volt másképp. Apu szuper hang szigetelt irodájából egy hang foszlány sem hallatszott ki, még farkas füllel sem, pedig sokszor próbálkoztam, mind annyiszor sikertelenül. Vajon most mi történhetett? Újabb falka-összetűzések? Sosem kedveltem Foentis-éket, talán ismét átlépték a határt mint fizikai, mint szellemi tekintetben. Ez lenne a megszokott, de talán valami más volt kivételesen.
Visszamentem a szobámba, felöltöztem, és lementem tévézni a nappaliba. Az Rtl-en épp az Ezo-show ment. Egy pillanatig elgondolkodva figyeltem, mire Marc, a legfőbb védelmezőm jelent meg.
-Ezo-tv? Thal, ne viccelj már.-Jegyezte meg nevetve. Épp válaszoltam volna, de ekkor meghallottam Mike kiáltását.
-Ki jön velem nudizni a határra?-Mindketten felpattantunk a kanapéról. Még szép, hogy megyünk! A területünk határán folyik egy kisebb folyó, amelyben imádunk fürdeni, legalábbis 8 farkas remekül el tud szórakozni. Van a szélén egy nem túl magas szikla, amiből igazán bulis a mélybe ugrani, pár pillanatig élvezzük a zuhanást, majd máris becsapódunk a hűvös vízbe. Nincs is ennél jobb! Futva jutottunk el oda a völgyön keresztül, ezután sorba ugrottunk alá. Marc, Chris, Ryan, Darren, Én, Jake, Mike, Jo. Ezután lekerültek a ruhák. Nem kell rosszra gondolni, átváltozásunk során megszokott a meztelenség, így már nem szégyen kezünk egymás előtt. Mindenki fröcskölte egymást, hirtelen a mélybe húzta a másikat, elé ugrott...Többször futóversenyt rendeztünk. 100 méterre kellett elmenni, aztán átfutni a fák között fel a sziklára, majd a mélybe ugrani. Aki először ért a vízhez, az nyert. Annyira imádom a családunkat! Vagy három órát fürdőztünk, végül pedig haza indultunk.
-Ma Marc csinálja a kaját!-Kiáltottam fel, mire heves vita alakult ki.
-Hééé! Nem is!
-De igen!-Szólt hozzá Chris.
-Nem, majd Chris!-Mondta Marc.
-Marc, csináld má meg!-Dumált bele Ryan.
-Basszus Ryan, már te is?-Háborodott fel a kaja felelős.
-Vaaagy, menjünk el a Sherptonba!-Szólt Mike. Mindenki őszintén megdöbbent, hisz neki nem sokszor vannak jó ötleti, ez viszont mindenkinek tetszett.
-Oké, irány a Grill!-Adta meg a végszót Marc, aki örült, hogy háríthatta a feladatát.
Beültünk Ryan óriási terep járójába, aztán nekiálltunk a kis erdei útra, ami nyomán eljuthattunk a gyorsétterembe. Legtöbbször az alakváltók járnak ide (mi, esetleg Foentisék), vagy az erdész, illetve ritkán közeberek, turisták, vándorok... A kis faházban volt berendezve a kajázó, nagyjából tizenkét négy személyes asztallal, meg a kiszolgáló pulttal, ahol mindent előtted készítenek el.
-Sziasztok!-Köszönt kedvesen a bolttulaj.
-Hello Ven!-Köszöntünk vissza kórusban.
-Mivel szolgálhatok?-Kérdezte. Marc körbepillantott, mire mindenki bólintott.
-Jöhet a szokásos.-Mondta, majd mindenki helyet foglalt.
-Oké, nyolc extra sajtburger sültkrumplival rendel!-Hát igen, sűrűn járunk ide. Alig telt el húsz perc, máris mindenki nyammoghatott a kajáján. Két asztalnál ültünk, így folytak a beszélgetések. Az első asztalnál ült én, Ryan, Marc és Mike, a másiknál pedig Jake, Chris, Darren és Jo.
-Éééés... Mi volt a gyűlésen?-Kezdtem puhatolózni, majd benyomtam egy nagy adag sültkrumplit a számba.
-Thal... Tudod, hogy nem beszélhetünk róla, légyszíves ne csináld ezt!-Kezdte Marc.
-Jajj, ugyan már! Apu tuti nem tudná meg. Könyiii!-Néztem hatalmas szemekkel.
-Nem, nem. Apád az alfám, nem fogok neki ellent mondani.-Valóban, apu parancsa szent számára. Három éve megmentette az életét egy falka-összetűzés során, mikor halálos sérülést szenvedett, ő pedig megmentette. Ezek után feladtam az ilyesfajta beszélgetést, és szokványos témákról kezdtünk el dumálni, mint a pancsolás, annak az eredményei, ki a legjobb futó, ki csalt... Zabálás után hazamentünk ilyen 4 óra körül. Otthon felindultam a szobámba, és beültem a gép elé. Megnéztem a híreket, illetve az emailjeimat, de egyenlőre semmi, még Steftől, az unokatesómról sem, pedig ő mindig teljes élmény beszámolót szokott írni.Ezek után elmentem fürdeni. Lazítani akartam egy kicsit, szóval beültem a meleg kádba, becsuktam a szemem. Nem sokáig tartott a nyugalmi állapotom, 10 percen belül ugyanis Mike rontott be, és ráfordította a kulcsot a zárra.
-Basszus Mike, mit csinálsz itt?-Kérdeztem felháborodva.
-Ryan vacsit csinál, amihez kell liszt, meg tej is. Ha kinyitja a szekrényt, az arcába fúj egy adaggal, ha pedig a hűtőt, ráömlik a tej.-Mesélte, majd megpukkadva a röhögéssel.
-Mike! Ezért még meghalsz!-Hallatszott dühös csörömpölés az ajtón. Ezek után már nem bírtam megállni röhögés nélkül...
Hát igen, egy átlagos nap. Sok sikert Thalia!
Thalia Wolf, 2013.03.02
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése