3. rész: Sejtelmes eltűnések

Üdén ébredtem a reggel. Ez kifejezetten meglepő, ugyanis általában Mike hülye zenebonái zavarnak fel, most azonban kellemes hangulatban köszönthettem a napot. Oké, tuti valami baj van! Felcopfoztam a hajamat, és lesétáltam a nappaliba. Apu és a többiek mind a tv körül ücsörögtek, a híreket figyelték.
-Több rejtélyes eltűnésről is beszámoltak Észak-Írország felső területeiről...-Mondta a bemondós csajszi.
-Apu... Mi ez?-Kérdeztem tőle.
-Menj innen! Menj a szobádba!-Utasított.
-De apu, én...
-Natália!-Fúúú, nagyon utálom, mikor a születési nevemen hív. Már vagy két éve megváltoztattam, csak akkor szokott így hívni, ha tényleg nagy tekintélyt akar. Szó nélkül elindultam felfelé. Vajon mi történhetett?
Leültem a gép elé. Elkezdtem böngészni az origo-t, gondoltam, ha már a híreket nem nézhetem meg, legalább itt értesüljek a történtekről. És ekkor rájöttem, miért nem akart apu szólni.

Rejtélyes eltűnések Észak-Írország partjainál

Kezdetben a környékbeliek jelentették az eltűnéseket, pár napon beül pedig megtalálták a hulláikat az erdőségek szélén. A rendőrök nem árultak el mást, minthogy valószínűleg állat támadás áldozatai lettek...

Az apró betűs részből megláthattam, hogy a mi területeink határán hagyták ott a tetemeket. Lehet, hogy valamelyik védelmező tette, vagy esetleg Mike, vagy... Nem is tudom, ő őrült egy cseppet, de nem valószínű, hogy ilyesmire vetemedne. Akkor meg... Talán egy ellenséges falka? Foentiséket egyszer már szétvertük, nem valószínű, hogy még egyszer a környékre merészkednek.
Míg ezen járt az agyam, rákattintottam a freemailre. Jött egy új üzim Steftől (ő az unokatesóm). Elolvasoom...
Éljeeen, ezaz, ezaz! Eljön hozzánk látogatóba! Annyira imádom azt a kis csajt! Nagyon aranyos.
Az is kiderült, hogy holnap érkeznek. Leszaladtam a földszintre, remélem, mostanra már bemehetek a saját nappalinkba.
-Apu! Képzeld, Stef-ék látogatóba jönnek!-Meséltem izgatottan.
-Mi? Azonnal forduljanak vissza! Nem jöhetnek ide!-Jelentette ki.
-De... Azt mondta, holnapra itt lesznek...
-Nem szabadna, nem... Egyáltalán hogy képzelik, hogy ide állítanak a megkérdezésem nélkül?
-Most mi a baj apa? A környék teljesen biztonságos...-Mondtam kicsit puhatolózva, hátha azt mondta, hogy mégsem, vagy ilyesmi.
-Erről most nem szeretnék beszélni.-Jelentette ki, majd elindult a dolgozó szobája felé, hogy felhívja anyu bátyját és ezt megtárgyalja vele. Azért remélem jönnek!
Farkas éhes lettem (farkas-farkas éhes. Nem? Hát jó...), mert még nem is reggeliztem. Benyomtam a maradék, - sajnos már kihűlt - bundás kenyeret, aztán elindultam az erdő felé. Út közben Marc kapott el.
-Hova, hova?
-Vadászni.
-Nem, nem.-Jézusom, mintha két óvodás beszélgetne.
-Miért nem? Nagy lány vagyok, akkor megyek vadászni, amikor akarok.
-De nem most! Figyelj Thal, apád szigorúan megtiltotta, hogy erről beszéljek neked, de azt is, hogy mostanában az erőben mászkálj.
-De unatkozom!-Makacskodtam.
-Gyere be hozzánk, én majd elszórakoztatlak...-Felelte kacéran. Szem forgattam, végül azonban mégis a védelmezőim vendégháza felé vettem az irányt.
-Lenne egy feltételem.-Jegyeztem meg út közben.
-Hallgatlak.
-Csak ruhában vagyok hajlandó társalogni.-Mondtam totál komolyan. Ő elröhögte magát, és magához húzott.
-Apád meg is ölne, ha másképp történne.-Felelte még mindig nevetve.
-Tarts a távolságot.-Szóltam hűvösen, mire mosolyogva elengedett. Oké, bár a modorom elég hideg volt, de nem tagadom, azért jó pasi...
A vendégházban ledobtam a kabátomat. A többi fiú a konyhában ült, valószínűleg kártyáztak.
-Nicsak, vendégünk van?-Szólalt meg Darren.
-Beszállhatok?-Váltottam témát.
-Persze! Kezdjünk új kört, én is jövök.-Kapcsolódott be a beszélgetésbe Marc. Jól elment a délelőtt a kártyákkal, bár mindenki csalt, végül Jo nyert egyszer, én is egyszer, Marc meg kétszer.
-Hát Darren... Ez nem a te napod.-Veregettem meg a vállát röhögve, miután még mindig azon zsörtölődött, hogy négy körből mindegyikben utolsó lett.
Ezek után átmentünk a házunkba kajálni. Anyu nyúl pörköltet csinált tésztával. Igen, igen. Nem kell azt gondolni, hogy nyers húson élünk... Mi is az átlag emberek kajáját fogyasztjuk ugyan úgy. Egy baromi nagy kondérban készült el az ebéd, ami egy fél óra alatt ki is ürült. Nehéz betömni tíz éhes farkas szájat.
A délután kint voltam a házunk előtt, azokon a területeken futkároztam, ameddig még apu engedett, de persze csak Marc kíséretében. Az utóbbi időben még a szokásosnál is jobban óv engem...
Estefelé már bementünk a nappaliba, ahol mindenki körülállta Jake-et, a heckert.
-Mit nézzünk ma?-Erre az egyszerű kérdésre nyolc féle válasz érkezett. Horrot, vígjátékot, romantikus filmet (ez én voltam, és vagy négyen beordították, hogy "fúúúj"), sci-fit, fantasit, családit, krimit, akció vígjátékot...
Végül is a Die Hard mellett döntöttünk, abból már úgy is láttunk két részt, most jöhet a harmadik. Jake 3 perc alatt letöltötte, majd 5 perc alatt DVD-re írta, újabb két perc múlva pedig már mind ott ültünk a kanapén, arra várva, hogy anyu elkészítse a 8 óriási adag popcort, illetve kitöltse a kólát, hogy nekikezdhessünk a filmezésnek. Mint már korábban is megjegyeztem, imádom a családomat! Nagyon jól telt az este, ezek után már csak gyorsan lezuhanyoztam, és le is feküdtem. A múlt koriból okulva  ma nem terveztem kényeztető pihenést a kádban...:D

                                                                                                                             Thalia Wolf, 2013.03.04